Sokáig úgy tanultuk az iskolában, hogy a génjeinket készen kapjuk a szüleinktől, mint egy kőbe vésett szoftvert, és ezzel kell leélnünk az életünket. Ha a családban halmozottan fordult elő szívbetegség vagy cukorbetegség, azt hittük, mi is elkerülhetetlenül erre a sorsra jutunk. Az epigenetika forradalma azonban felfedezte, hogy bár a „kottát” (a DNS-szekvenciát) nem tudjuk megváltoztatni, azt mi döntjük el, hogy a zenekar melyik szólamot játssza le belőle.
A DNS kapcsolótáblája
Képzeld el a génjeidet úgy, mint lámpákat egy hatalmas épületben. Az epigenetika nem magát az izzót jelenti, hanem a kapcsolót. A környezetünk, az ételeink, a stresszszintünk és még a gondolataink is képesek apró kémiai jeleket (például metil-csoportokat) helyezni a DNS-re. Ezek a jelek vagy „bekapcsolnak” egy gént, hogy fehérjét termeljen, vagy „elnémítják” azt.
Ez azt jelenti, hogy hordozhatod a hajlamot egy betegségre, de ha az életmódoddal „lekapcsolva” tartod azt a konkrét gént, a betegség soha nem fog megjelenni. Az epigenetika tehát a híd a környezetünk és a biológiánk között.
Az éhező nagyszülők és az unokák egészsége
Az epigenetika egyik legdöbbentőbb felfedezése, hogy ezek a „kapcsolóállások” öröklődhetnek. Egy híres svéd tanulmány (Överkalix) kimutatta, hogy azok a férfiak, akik gyermekkorukban éhínséget éltek át, olyan epigenetikai jeleket adtak át, amelyek miatt unokáik védettebbek lettek a cukorbetegséggel szemben. Ezzel szemben a bőségben élő nagyszülők unokái rövidebb ideig éltek.
Ez azt jelenti, hogy a döntéseid nemcsak a saját egészségedet befolyásolják, hanem biológiai lábnyomot hagysz a gyermekeid és unokáid sejtjeiben is. Nemcsak a vagyont vagy az ingatlant örökítjük tovább, hanem a génjeink aktuális „beállításait” is.
Életmód mint génterápia
A jó hír az, hogy az epigenetikai jelek nagy része visszafordítható. Mi az, ami a leginkább befolyásolja a kapcsolóinkat?
- Táplálkozás: Bizonyos tápanyagok, mint a folsav, a B12-vitamin vagy a zöld teában található polifenolok közvetlenül részt vesznek a DNS-metilációban, segítve a daganatgátló gének ébren tartását.
- Testmozgás: Kutatások igazolják, hogy már hat hónapnyi rendszeres sport több ezer gén epigenetikai mintázatát változtatja meg a zsírszövetben és az izmokban, javítva az anyagcserét.
- Stressz és trauma: A krónikus stressz során termelődő kortizol képes „bekapcsolni” a gyulladásért felelős géneket. Ugyanakkor a meditáció és a mély légzés képesek ezeket a folyamatokat biokémiai szinten elnémítani.
A trauma biológiai emlékezete
Az epigenetika segít megérteni a transzgenerációs traumákat is. A kutatók megfigyelték, hogy a súlyos traumát átélt szülők gyermekeinél gyakran megváltozik a stresszhormon-receptorok érzékenysége, még akkor is, ha ők maguk biztonságban nőttek fel. Ez nem „pszichológiai képzelődés”, hanem molekuláris szintű alkalmazkodás. Azonban azáltal, hogy tudjuk, ez egy epigenetikai jel, a gyógyulás és a terápia is új értelmet nyer: a biztonságos környezet és a pozitív tapasztalatok képesek „újraírni” ezeket a jeleket.
