Amikor Usain Bolt 2009-ben Berlinben 9,58 másodperc alatt lefutotta a 100 métert, nemcsak a világcsúcsot döntötte meg, hanem végleg megerősítette azt a megfigyelést, amely évtizedek óta foglalkoztatja a sporttudósokat: a rövidtávfutás világát egy bizonyos genetikai háttérrel rendelkező csoport uralja. Miért van az, hogy a döntőkben szinte kizárólag nyugat-afrikai származású, azon belül is gyakran jamaicai futókat látunk? A válasz a sejtek mélyén, az izomrostokban és a történelemben rejlik.
Az „Actn3” – A sebesség génje
A kutatások kimutatták, hogy a sikeres sprinterek egy speciális genetikai variánssal rendelkeznek az ACTN3 nevű génben. Ez a gén felelős az alfa-aktinin-3 fehérje termeléséért, amely kizárólag a „gyors rángású” (fast-twitch) izomrostokban található meg. Ezek az izomrostok képesek a robbanásszerű erő kifejtésére, ami a sprinteléshez elengedhetetlen.
Bár ez a gén minden populációban jelen van, a nyugat-afrikai származású emberek körében sokkal magasabb (közel 98%) azok aránya, akik rendelkeznek a gén funkcionális változatával. Ezzel szemben az európai vagy ázsiai népesség körében gyakrabban fordul elő a gén „hiányos” változata, ami inkább az állóképességi sportoknak (például a hosszútávfutásnak) kedvez, de hátrányt jelent a 100 méteres síkfutásban.
Izomrostok és biomechanika
Nemcsak a gén, hanem az izomrostok aránya is döntő. Az emberi testben két fő izomrost-típus található: a lassú (vörös) rostok, amelyek az állóképességért felelnek, és a gyors (fehér) rostok, amelyek a sebességért. A jamaicai elit futók izomzatának akár 80-90%-a is gyors rostokból állhat, míg egy átlagembernél ez az arány 50-50%.
Emellett a biomechanikai adottságok is szerepet játszanak. A megfigyelések szerint a nyugat-afrikai származású sportolók súlypontja gyakran magasabban van, vékonyabb a vádliszerkezetük és hosszabb az Achilles-inuk. Ez utóbbi úgy működik, mint egy megfeszített íj: minden lépésnél hatalmas energiát tárol és szabadít fel, ami extra „rugózást” ad a futásnak.
A történelem és a szelekció elmélete
Néhány kutató egy vitatott, de érdekes elmélettel is előállt: a rabszolga-kereskedelem hatásával. Az elmélet szerint a brutális körülmények között zajló tengeri szállítás során csak a fizikailag legerősebb, legszívósabb szervezetű emberek maradtak életben. Ez egyfajta mesterséges, de kegyetlen szelekciót eredményezett, amely felerősíthette bizonyos fizikai tulajdonságok jelenlétét a karibi térség utódaiban. Jamaicában ráadásul a talaj alumíniumban gazdag, ami egyes feltételezések szerint befolyásolhatja az izmok kalcium-anyagcseréjét, tovább javítva a robbanékonyságot.
A kultúra ereje: Ahol a futás nemzeti vallás
A genetika azonban csak a váz. Jamaica sikere mögött egy elképesztő intézményrendszer is áll. Az iskolai atlétikai bajnokság, a „Champs”, nagyobb esemény a szigeten, mint bármilyen más sportrendezvény. 30 ezer ember előtt versenyeznek a középiskolások, és a tehetségeket már 10 éves korban kiemelik. A fiatalok számára a futás a kiút a szegénységből és az út a világhírnév felé.
Összességében tehát nem egyetlen „csodagénről” van szó. A jamaicai dominancia a szerencsés genetikai adottságok, a speciális testfelépítés és egy olyan társadalmi rendszer találkozása, amely minden energiáját a sebesség tökéletesítésére fordítja. Míg a világ többi része próbálja utolérni őket, a jamaicaiak már a következő generáció „villámait” nevelik.
