Létezik egy könyv, amelyet évszázadok óta a világ legokosabb kriptográfusai, nyelvészei és mesterséges intelligencia-kutatói próbálnak szóra bírni – eddig sikertelenül. A Voynich-kézirat nem csupán egy régi irat; ez az emberi kíváncsiság egyik legnagyobb megoldatlan rejtélye.
Egy kódolt középkori enciklopédia?
A kézirat nevét Wilfrid Voynich antikváriusról kapta, aki 1912-ben vásárolta meg a kötetet egy olaszországi jezsuita rendháztól. A könyv pergamenlapjait szénizotópos vizsgálat alá vetették, amely megerősítette: a papír az 1400-as évek elejéről származik.
Ami azonban igazán különlegessé teszi, az a tartalma. A 240 oldalas mű olyan nyelven vagy kóddal íródott, amely semmilyen ismert írásrendszerhez nem hasonlít. A sorok balról jobbra haladnak, nincsenek benne javítások vagy áthúzások, mintha az írója tökéletesen ismerte volna ezt a titokzatos nyelvezetet.
Növények, amik nem léteznek
A könyvet gazdagon illusztrálták, de a rajzok csak tovább mélyítik a rejtélyt. A kézirat több fejezetre osztható:
- Botanikai rész: Olyan növények részletes rajzai láthatók itt, amelyeket a mai napig egyetlen botanikus sem tudott beazonosítani a Földön.
- Asztrológiai rész: Ismert csillagjegyek és ismeretlen égi alakzatok keverednek benne.
- Biológiai rész: Itt láthatók a leghíresebb ábrák: meztelen nők, akik furcsa csövekben és medencékben fürdenek, mintha valamilyen alkímiai vagy gyógyászati folyamat részesei lennének.
Kód, halandzsa vagy idegen üzenet?
Az évtizedek során számos elmélet született:
- Titkosírás: Sokak szerint egy elfeledett európai nyelv (például az ó-román vagy a ladin) kódolt változata.
- Művészi csalás: Egyes kutatók szerint a kézirat csak egy középkori „átverés”, amit azért készítettek, hogy drágán eladják egy hiszékeny uralkodónak (például II. Rudolf császárnak).
- Idegen eredet: A legmerészebb teóriák szerint a könyv egy másik világból vagy dimenzióból származó tudást rögzít.
Mit mond a modern technika?
Nemrégiben mesterséges intelligenciát (AI) is bevetettek a szöveg elemzésére. Egy kanadai kutatócsoport algoritmusai szerint a szöveg leginkább a héber nyelvhez áll közel, de a nyelvtanilag értelmezhető mondatokig még így sem jutottak el. Bár időről időre felröppen a hír, hogy „megfejtették a kódot”, a tudományos közösség eddig minden próbálkozást elutasított.
A Voynich-kézirat továbbra is őrzi titkát a Yale Egyetem könyvtárának mélyén, emlékeztetve minket arra, hogy még a digitális korban is léteznek olyan talányok, amik kifognak az emberi elmén.
