Az emberi történelem során a halál volt az egyetlen abszolút végpont, amellyel minden kultúra és filozófia próbált kezdeni valamit. Építettünk piramisokat, írtunk eposzokat és hittünk a lélekvándorlásban, hogy valahogy áthidaljuk az elmúlást. A 21. század közepéhez közeledve azonban egy új, technológiai alapú remény körvonalazódik: a tudat feltöltése (Mind Uploading). Ez az elképzelés azt sugallja, hogy az emberi elme nem egy megfoghatatlan szellem, hanem egy rendkívül komplex informatikai mintázat, amely elméletileg leválasztható a biológiai hordozóról.
A szoftver és a hardver szétválása
A Mind Uploading alapfeltevése a funkcionalizmus. Ez az elmélet kimondja, hogy a tudat az agyunkban zajló információfeldolgozás eredménye. Ha az agyunkat tekintjük a „hardvernek” és a személyiségünket, emlékeinket, én-tudatunkat a „szoftvernek”, akkor logikusnak tűnik, hogy a szoftver átmásolható egy másik, tartósabb hardverre – például egy szilíciumalapú szuperszámítógépre.
Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, szükségünk van a konnektom teljes feltérképezésére. A konnektom az agyunk 86 milliárd neuronjának és az azok között létező mintegy 100 billió (10¹⁴) szinapszisnak a teljes kapcsolati hálója. Ez az a pókhálószerű struktúra, amely meghatározza, kik vagyunk, hogyan reagálunk az ingerekre, és milyen emlékeket őrzünk.
Jelenleg a tudomány ott tart, hogy képesek vagyunk egyszerű élőlények, például a C. elegans nevű fonálféreg 302 neuronból álló idegrendszerét digitálisan szimulálni. A féreg digitális másolata a szimulációban pont úgy kerüli el az akadályokat, mint hús-vér megfelelője. Az emberi agy azonban milliószor komplexebb, és a rögzítéséhez szükséges adatmennyiség jelenleg felfoghatatlan: egyetlen emberi agy teljes digitális leképezése több zettabyte-nyi adatot igényelne, ami a jelenlegi globális internetes forgalom jelentős részével vetekszik.
Hogyan történne a feltöltés?
Két fő megközelítés létezik, és mindkettő komoly technikai és etikai kérdéseket vet fel:
- Destruktív letapogatás: Ez a módszer jelenleg a legvalószínűbb. Az agyat hajszálvékony szeletekre vágják, majd elektronmikroszkóppal minden egyes sejtet és kapcsolatot beszkennelnek. Ebből az adatbázisból egy szoftver újraépíti a digitális neurális hálót. A probléma? A folyamat során az eredeti, biológiai agy megsemmisül.
- Fokozatos nanotechnológiai csere: Ebben a forgatókönyvben apró nanobotok helyettesítenék egyenként a neuronokat mesterséges egységekkel. Mire a folyamat végére érünk, az agyunk észrevétlenül válna teljesen digitálissá, miközben a tudat folytonossága (elméletileg) megmaradna.
A filozófiai szakadék: Te vagy, vagy csak egy kép rólad?
Még ha technikai értelemben sikerülne is egy tökéletes digitális másolatot készíteni, szembe kell néznünk a „másolási problémával”. Ha feltöltöm magam a felhőbe, és a digitális „Énem” felébred a szimulációban, ő azt fogja mondani: „Sikerült, itt vagyok!”. De mi történik a hús-vér énemmel? Ha én továbbra is ott ülök a székben, akkor a digitális entitás csak egy tökéletes szimuláció, egy ikertestvér, de nem Én.
A transzhumanista filozófusok szerint ez csak nézőpont kérdése. Ha a tudat az információról szól, akkor a hordozó lényegtelen. Ha azonban a tudatunkhoz hozzátartozik a biológiai testünk minden apró rezdülése – a hormonok játéka, a bélflóra hatása az agyra, a tapintás érzete –, akkor a digitális lét egy steril, csonka tapasztalat maradhat csupán.
A digitális halhatatlanság társadalma
Képzeljünk el egy világot, ahol a halál opcionálissá válik. Az emberek a fizikai testük megöregedése után „nyugdíjba vonulnak” egy virtuális paradicsomba, ahol az időt tetszés szerint lassíthatják vagy gyorsíthatják. A digitális lényeknek nincs szükségük ételre, csak energiára és számítási kapacitásra.
Ez azonban félelmetes jövőképet is fest:
- Végtelen rabszolgaság: Mi történik, ha egy cég birtokolja a szervert, amelyen a tudatod fut? Kikapcsolhatnak, ha nem fizetsz elő?
- Evolúciós zsákutca: Ha senki nem hal meg, és az elmék nem változnak, megáll-e az emberi fejlődés?
- Digitális túlélőcsomag: Egy napkitörés vagy egy szoftverhiba népirtással érne fel a virtuális világban.
